Szentesi Edina: Sybilla

Már csak
egy pont az ablaküvegen
összpontosult értelem
ahogy pirinyó pillanatba
gyűrte önmagát

tűnni mégis képtelen
piszokfolt csupán
de ragyog
dermedt hiány az üvegfalon
sötét pontba zárt lüktetés

Van.
létezésének súlya is
s amily kicsiny ő maga
oly vaskosan nyomasztja
a lét

feszült érzés mindhiába:
lenni kell
s bár elérte létformája
abszolút minimumát
igaz célját mégsem

„Nam Sibyllam quidem Cumis ego ipse oculis meis
vidi in ampulla pendere, et cum illi pueri dicerent:
Sibylla ti theleis; respondebat illa: apothanein thelo.”

Szentesi Edina verse legutóbb a Szöveten: