némán állsz a szeptemberi fák közt
törzsed mint az övék: egyenes
tagbaszakadtan lóg a kar
oldaladon
majd akár a lombját feledni kész
nyírfák tarka fője
fejed lebicsaklik
az ágak tövéről
lassú búcsút intő falevél
koppanó könnycsepp
arccsontodon
gördülve lepereg
anyaföld keblén
egyszer majd talán
ő is megpihen
Szentesi Edina verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?