VERS

Szentesi Edina: Az ősznek küszöbén

némán állsz a szeptemberi fák közt
törzsed mint az övék: egyenes
tagbaszakadtan lóg a kar
oldaladon
majd akár a lombját feledni kész
nyírfák tarka fője
fejed lebicsaklik

az ágak tövéről
lassú búcsút intő falevél
koppanó könnycsepp
arccsontodon
gördülve lepereg

anyaföld keblén
egyszer majd talán
ő is megpihen

Szentesi Edina verse legutóbb a Szöveten: