Magamban beszélek magamhoz,
hozzá harangvirág harangoz,
ritmusra lódul a mandula,
bámul a szomszéd, nagy mulya.
Szép hazám pattanás
a világ valagán,
az ám, de igazán!
Menetdalt formál a ló lika,
végre nem kínozza kólika,
ütemre lépked, nem vitás,
divat az álruhás árulás.
Szép hazám pattanás
a világ valagán,
az ám, de igazán!
Aj, ki ha nótát hallgatna,
nagy jövendölést hallhat ma,
röhögő ördögök falnak már,
előttem-mögöttem angyal jár.
Szép hazám pattanás
a világ valagán,
az ám, de igazán!
Lóbálják élfényes kardjukat,
álmom egén vágnak nagy lyukat,
onnan les le reám Istenem,
én láthatom őt csak, és te nem,
(hiszen)
Szép hazám pattanás
a világ valagán,
az ám, de igazán!
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?