Csikai Gábor: A másolat

nagyon más lett a másolat
mintha eltörne ami él
aki a kevéstől vár sokat
nem is biztos hogy odaér

ahová nagyon szeretne
még csak a közelébe sem
felfeszül minden keretre
és csak nevetgél édesen

porát elhordják más szelek
de minden egyes új napon
a hold fényszárnya rálebeg
és mélybe hull a fájdalom

a tegnap álmos pókjai
így lesznek végül életek
ha nem szeretné hordani
ami várja az éj felett

akkor a csend alá merül
és néz ki onnan álmatag
így kéne élni emberül
szól a mássá lett másolat

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: