nagyon más lett a másolat
mintha eltörne ami él
aki a kevéstől vár sokat
nem is biztos hogy odaér
ahová nagyon szeretne
még csak a közelébe sem
felfeszül minden keretre
és csak nevetgél édesen
porát elhordják más szelek
de minden egyes új napon
a hold fényszárnya rálebeg
és mélybe hull a fájdalom
a tegnap álmos pókjai
így lesznek végül életek
ha nem szeretné hordani
ami várja az éj felett
akkor a csend alá merül
és néz ki onnan álmatag
így kéne élni emberül
szól a mássá lett másolat
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?