Farkas István: [belelépek a délutánba…] [stajem u popodne…]

201201

belelépek a délutánba
miközben a partmenti sétányon kószálok

próbálom lerázni magamról
az útszéli fűcsomókba törölni
de nem megy
feszesen talpamhoz ragad

feszülten sietek tovább a legközelebbi csapás felé
ami a patakig vezet
hátha ott sikerül majd lemosni
de mindhiába

a ritka járókelőket fürkészem
látják-e hogy mögöttem nyomokat hagy
senki sem hederít rájuk sem
rám sem

fellélegzek

majd csak valahol lekopik rólam szürkületig

slam1236
Ahlten 201201

(stajem u popodne
dok kejom šetam

pokušavam da ga sa sebe otresem
u krajputne busene da otarem
ali ne ide
čvrsto za stopalo prianja

napeto hitam dalje do najbliže prtine
što se do potoka spušta
možda ga tamo oprati mogu
ali uzaman

retke prolaznike podozrivo zagledam
vide li da za mnom tragove ostavlja
niko se ne obazire ni na njih
ni na mene

odahnem s olakšanjem

valjda će već negde da se iskrza sa mene
do sutona)

Farkas István verse legutóbb a Szöveten:

Ištvan Farkaš: [zapalim cigaru…], [ispevaj iz sebe jecajem, draga…]