boldog ünnepeket ébresztett nem túl korán emese
az utcáról éles gyerekhangok szűrődtek be egyre
közeledtek emese kitekintett lesett az ablakon
már érkeznek köszönteni én még lustán nyújtóztam
így ő nyitott ajtót egy nagy tál mézeskalácsot vitt
magával a gyerekek felsorakozva kántáltak
a tál hamar kiürült a nő a köszöntő után ismét elégedetten
nevetett hagyomány valaha mi is csináltuk
mire végre összeszedtem magam ő már a konyhában
sürgölődött néha hátrafordult tanácstalanul lézengtem
unatkozol kérdezte mindjárt szabadulok menjünk ki
szánkázni a tárolóban megtalálod a szánt
még apám készítette vasalta morogtam
ugyan nem kívánkoztam esetleg meghűlni
a mozgás azonban jót tett még hóembert is
építettünk egy egész családot emese ezen vidult
közben megéheztem a melegbe vágyódtam már
az ebéd nem késlekedett a még ünnepi asztalon gőzölgött
a nő még inkább csak engem figyelt mohón ettem s el is
lustultam újra otta az ágy mutatta
most előtte jól esne egy szivar sóhajtottam
a nő hamiskásan elmosolyodott fordult egyet egy bontatlan
csomagot tett elém meglepetés szólt
Bartha György sorozatának előző darabja a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
