Aládúcoltam szívem födémét,
hogy rám ne omoljon a tető.
Hiába szívja álmaim vérét
a tegnap, megmarad éltető
erőm, és így meg tudom tartani
a súlyt, ha jönnek a gerendák,
a lécek, a cserepek, majd ami
legrosszabb: az ég is. A rend át-
meg átformálta régen mindenem,
s kitépte szívemből a káoszt,
így ha lángra is lobbantom szenem,
elbírom, amit az ég rám oszt,
elbírom, mert nincsen másik esély,
hiszen csend előttem, mögöttem.
A hajnalomra rárobban az éj,
csak szívem kalimpál törötten.
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?