Szente B. Levente: Én-időmre emlékeztetsz (vívódásaink)

kék levegő alszik bennem – te
karcsú fűz-ág hajolsz omolsz szépemléknek fölém
álmomban vánkosom sóhajod lett
harmatcsepp én-időmre emlékeztetsz

a hegyi levegő szolgája-e fának
a hegynek a magasságnak vagy csak a törpe vágynak
szakadékok tériszonyt tükröző mélyén
ha elérhetetlen vagy miért annyi balga kérdés

Püthia gyakran beszél ma is hozzám
Hesztiát emlegeti ki ama régi szentélyéből tüzet hozott
egyszer még ki is aludt – arcát takaró fátyla belőled született
az ima mi tüzet fogott szemeinek fényében el tőlem merre hordozott

miféle falnak rohanok célegyenest
miféle céltábla vagyok ha nem segítesz egyre csak ezt kérdezem
kővé vált sírkő ha leszek
bennem betűk takarása mond – miért ha nincs a vér a tűz a kegyelem

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:

Szente B. Levente: Az ember viselt dolgai