Bartha György: 28. levél
emese és a város adhatnám címül
mert sehogyan sem lehetett lebeszélni az utazásról
akármennyire riogattuk a boltossal kitartott csökönyösen
mert ti nem tudjátok milyen az amikor az ember évekig
ki sem mozdul a szobájából az utcából a falu határáig sem
járt emberesen tartotta a lépést nem panaszkodott
a városhoz közeledve azért meg-megállt dörgölte a szemét
nem így emlékszem akkoriban nem állt itt ennyi ház
de a vár a kapu a régi az nem változott és a piactér is ismerős
és mennyi új bolt nyílott csodálkozott mikor jártál
itt utoljára kérdezte kereskedő pontosan nem tudom még
a férjemmel és azelőtt az apám is elhozott az állatkertbe
ez most nem egy iskolás krándulás nincs időnk bámészkodni
idegeskedett a kereskedő jött velem a sikátorszerű kis utcákon
a könyvesboltig végig a földet bámulva elővigyázatosan
lépkedett nehogy kifordítsa véletlenül bokáját a nedves
macskaköveken a könyvkereskedő jókedvűen fogadott önhöz való
ez a szép menyecske nem is mondta hogy házas lenne
ezt a mondatot nem hallottam emese meg pirult de
térjünk a tárgyra a festményeit sikerült jó pénzért eladnom
mondhatom máris akadt egy tisztelője üzeni ha ismét
találkoznánk beszéljem rá egy tárlatra de nem csupán a boltban
a múzeum előcsarnokában az már egy jelentősebb helyszín
adott esetben a megvásárolt festményeket is rendelkezésre bocsájtja
közben kibontottuk a csomagokat az öreg vizsgálta a darabokat
néha horkantott néha füttyentett azonnal bele kell vágni több
napra való munka lesz de a tisztelője magára vállalja itt
tartózkodásuk költségeit ámultunk a vendéglő szobájában
pedig újabb meglepetés várt az asztalt pénzkötegek fedték
Bartha György verses regényének előző része a Szöveten:
Previous
