Ocsovai Ferenc: Eretnekek mantrája

Amikor nem találja a világ benned
a lélek vizéből lágyan kioldott szépet,
így kiáltozva átkozol el könyvedben
minden egyes leírt sort, betűt és rímet,
és egy durva, sziklás hegyi utat látsz
magad előtt csak, amin vándorolva
téged soha senki meg nem ért:
egyszeri ajándékodat semmi
pénzért soha el te ne cseréld.

Amikor elkeseredetten csendül fel
minden hang és szólam gitárodon,
amit csak görcsösen megpengetsz;
ha nem úgy zeng a Dal, mert csak
mások által füledbe súgott álmokat
és kétes, talmi hírnevet kergetsz,
és úgy érzed meddőn harcolsz,
hogy a múzsák üdítő nyelvét
minél tökéletesebben beszéld:
egyszeri ajándékodat semmi
pénzért soha el te ne cseréld.

Amikor sok rettenetes titok és végzetes,
tiltott tudás tódul be éjszakánként, mint
megannyi zsivajgó denevér ablakodon;
ha tündéri virágoskertet nevelsz,
de szemed mindig megakad
az egyik barázdában fészkelő
undok, mérgezett, gaz gyomon,
vagy olyan vad rejtelmekbe avattak be,
amelyek csöppnyi nedűjétől szédelgő
fejed azonnal elveszíti józan eszét:
egyszeri ajándékodat semmi
pénzért soha el te ne cseréld.

Amikor valaki meglátja benned, amit te
magad már nem tudsz: a kozmikus szikrát
és a nemesebb rendű, örökérvényű értéket,
mégis azt érzed, hogy nehéz súlya alatt,
akár egy magányos, dühöngő bika,
szíved a gyásztól kiégve
és boldogtalanul lépked,
így eldobnád magadtól a fáklyalángot,
hogy az értéktelen, ám boldog tömegek
kényelmes és csábító sorsát reméld;
egyszeri ajándékodat semmi
pénzért soha el te ne cseréld.

Amikor kóbor üstökösként szabad
lennél, s megfojt, majd’ megfullaszt,
hogy oly sokan, annyi mindent,
és olyan nagyon akarnak tőled,
és ha révetegen hullámzó,
zokogva fájó gondolataid irigyen
orozzák el közben tulajdon jövődet;
csak annak keresd, aki önmagadért,
zsarnoki törvények nélkül is szeret,
gyóntató, szelíd, fátyolos
és kútmélységű tekintetét,
amíg egyszeri életedet semmi
pénzért soha el te ne cseréld!

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Ocsovai Ferenc: Farsang előtt az Alvilágban