Fábián István: A pipacs éjszakája (vers), je-suis (grafika)

félelmes virágzás indul,

csönd púposodik villó sötétben:

fürdesz, mint tyúk a porban.

a vad-mák most a minden,

szinesztézia, pontos egybehallás:

mezőn a pipacs égre lobban.

vörös fátyla lüktet a szélben,

gyengesége mindig hitet-vallás:

halhatatlan egy-azonosság.

mert ő az, aki az időt termi,

a leggyorsabban meghaló virág:

mire letéped, tenyereden hűl a semmi.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten: