Fábián István: A pipacs éjszakája (vers), je-suis (grafika)
félelmes virágzás indul,
csönd púposodik villó sötétben:
fürdesz, mint tyúk a porban.
a vad-mák most a minden,
szinesztézia, pontos egybehallás:
mezőn a pipacs égre lobban.
vörös fátyla lüktet a szélben,
gyengesége mindig hitet-vallás:
halhatatlan egy-azonosság.
mert ő az, aki az időt termi,
a leggyorsabban meghaló virág:
mire letéped, tenyereden hűl a semmi.
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Previous
