Vilsitz Mónika: A szívemből rég (dalszöveg)
Elszállott a széncinege, dajna éneke.
Az Öregisten leányának téli fénye.
Elszentül az ég palástja,
s körbe jár a Hold,
Ámbolyog a görbe tánca,
Menny- és Föld -Pokol.
Ehott nyugszik le a nap
a hegynek tetején.
Elpilled a Nap, a hegynek
jeges tetején.
Farkas madár a réten szomjazik el-él.
Szárnyakon száll, az élet,
a tájon kérges a lét,
kiszáradt mocsárvirág emeli fejét.
Naphaladtán éled a táj,
és szunnyadó a rét,
kiszáradt életeket megtisztít az ég.
Eltűnt az a sápadt felhő,
a szívembül rég.
Tiszta lett a menny köröttem,
s lelkemben remény.
De hinni kezdtem,
magyar vagyok
a szívemből rég.
Vilsitz Mónika verse legutóbb a Szöveten:
