Hogyha kérded, mért olyan
bennem ez a vérfolyam,
mintha volna tűzvihar,
mely mindent elűz, mi dal,
a válaszom: mert a nyár
bennem mindent eltalál,
és csak csöndem hagyja még
ott, hol földem nagyja ég.
Hogyha kérded, mért ölöm
az éjt túl a fénykörön,
honnan átkom is lopott,
néhány tépett csillagot,
a válaszom: mert a Hold,
tizenkétszer elloholt
oda, ahol nincs határ,
és a titkom nyitja zár.
Hogyha kérded, mit teszek,
mikor körben kis neszek
robbanása végtelen
s élre áll az életem,
a válaszom: hó alatt
még millió szó maradt,
ami jön majd, mert jöhet,
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
