Géczi János: K-k között az é

A kövekből emelt kerítés tetején
kék íriszek virágoztak.
Az egyik lépésnél két k között az é-re,
a másiknál, két nyurga virágszál között,
az égre láttam.
A saroknál, az utolsó résben
észrevettelek, ott voltál te,
azúr színben.
Azt mondtam egykor,
nem leszel soha elfelejthető.
Valami nem stimmel veled,
válaszoltad,
s hogy a magasban alacsonyabb a színhőmérséklet,
ahol nem csapatban száll a vadmadár.
Az orrod tövén az anyajegy foltja tetszett,
úgy is mondhatnám, szerelmes voltam belé,
mivel azt képviselte,
nincs szépség, ami tökéletes.
napra pontosan 18 évre rá,
Firenzében, a Boboli-kertben váltál verssé.
36 évvel azután, most, ismét látlak:
két virág közt, mint k-k között az é,
riadtan, a távolság selymében.

Géczi János verse legutóbb a Szöveten: