Fellinger Károly: Tarlóvirág (II.)

TÚRÓ ZOLTÁN: Táltos

A mesebeli
táltos homlokán
csillag,

de nem
égi az,

csak egy azok közül,
amiket a cigányember
lát,
ha bús feje
falakba ütközik.

PÉLI TAMÁS: 4 lófej

Négy lófej,
elkötött lovaké.

Miután meglelik
a tettest a zsandárok,
halálra ítélik
öt ember megöléséért.

Ám a betyár öt
helyett csak négyet
ismer el.

– Még neked áll feljebb!
ordítja a mester,
aki majd kirúgja az
elítélt lába alól
a széket.

– Ezeknek hogy is
számítana
egy ember élete?
teszi fel a kérdést a betyár,
mikor a nyakára kerül
a kötél.

BALÁZS JÁNOS: A nap szerelmese

Nap áztatta föld,
Cigánydombon
kapirgáló csillag.

Kígyósziszegésre
ébred a szerelem,
talpnyomokkal.

VASZARY JÁNOS: Finálé

Fények kavalkádja.
Csodálatos,
többször is
visszatapsolt finálé.

Az izgalom,

akár a színházi
ruhatáros lányok
készülődése.

SZENTANDRÁSSY ISTVÁN: Cigány Madonna

A Cigány Madonna
könnyeit nem
issza be a föld.

Könnycsepp alakú
mindkét szeme.

A tékozló Nap,
a fénysugár
szívószállal
belőle
oltja szomját.

NÁDLER RÓBERT: Libapásztor leány

A libapásztor lány
a mennyországon át
tereli haza
a ludakat.

Fosztott tollak
a mindennapjai.

Olyan, akár a tarlóvirág,
az egynyári tisztesfű.

KÁDÁR BÉLA: Anya gyermekével

Az anya a jobb
vállára hajtja fejét,

helyet adva
a Teremtőnek,
akinek így a kisdedre
a lehető legjobb rálátása van.

Fellinger Károly versei legutóbb a Szöveten:

Fellinger Károly: Tarlóvirág (I.)