Lencsés Károly: Éhes vagyok

néha még
az is megerőltetés, hogy gatyába bújjak.
megfésüljem a hajam és elmenjek kiváltani
a receptjeimet. rendszerint csak úgy lerohan a hajnal.
beleverem a fejem. a homlokom mögötti világban
rekedtem? de nem. szerencsére fény süt be.
halványan mászik keresztül a szobán.
kár szónokolni. ami szebb, mint te, az nem én.
benyúlok a fiókba. laposüveg. félig teli.
vagy üres? nézőpont kérdése. Ja, nálad is?
milyen lábbal kelsz dönti el töltesz
e magadba az ébrenléthez bátorságot.
majd meglátjuk mire elég ez a hazugság.
nem sokban különbözünk. hacsak abban nem
hogy te a szebb mint én könnyebben veszed,
ha az orvos nem ír ki több receptet, vagy ha
kiürül a laposüveg. könnyebben ébredsz.
leugrasz a boltba arcodon mosoly az enyémen grimasz
mert éhes vagyok.

Lencsés Károly verse a Szöveten: