Nem tudom, mi ez most, de ilyen
még nem volt velem. Egy furcsa
és megmagyarázhatalan, csontig
hatolóan mély, kegyelmi állapot,
amely mindent megad lelkemnek,
amit az magának láztól csobogó,
könnyektől vörös szemű éjjeleken
fohászkodva valaha is kívánhatott,
még úgy is, ha csak enyhítő morfium
minden álom, amikor valakit még
szelíden ölelhetek vagy csókolhatok,
mígnem reggel, a nap meleg fényétől
vágyaimmal együtt ragacsos, cukros,
illó mámorral, teljesen széjjelolvadok.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
