Juhász Zsuzsanna: Böjt és újraindítás

Ne bánd, fiam, hogy kinevetnek. Ki, hogy azt mondtam, egyél, egyél csak nyugodtan. És egyél csak húst is. Bár nagypéntek van, de mondtam, nehéz munkát végzünk. Kell az erő, ahhoz meg hús kell. Fehérje. És ha nem telik sajtra, tojásra a közétkeztetőnek, hát megesszük. Megesszük a húst is. Különben is, a szoptatós anyáknak se kell, és nem is szabad böjtölni. Az ő teje építő kő. Egy percet se szabad kihagyni, hogy a baba építhessen belőle. Csontot és agyat magának. S ha nem fehérjét kap, hát beépíti azt is, csakhogy akkor a zsírsejtjeit szaporítja. Ez tény. Végül is a gyerek nem hulladéklerakó hely. Rossz kajákból csak hájat tud csinálni, miközben agya, csontja hoppon marad.

            De ezt már, látod, nem tudtam elmondani, mert kinevettek téged miattam. Pedig, ha belegondolsz, nagy marhaságot nem mondtam, mert te tényleg olyan vagy, valahogy védett korú vagy. Mint a nyugdíj előtt állók, csak te fiatalban. És tényleg olyan is vagy, mint egy szoptatós anya. Csak te magadat táplálod, nevelgeted. Mert tanulsz is, dolgozol is egyszerre, és még élettársad is van. Vele is kellene törődnöd. De előbb és legfőképpen magaddal, mert sok az neked. Magadat is el kell tartanod, de azt se szabad hagynod, aki majd leszel. Felnőtt is vagy, majd’ harminc éves, jogod van szexhez, élettárshoz, szüleidtől különálló lakhelyhez, de gyerek is vagy, mert még iskolába jársz.

            Erő kell a munkához, pihent agy a tanuláshoz. Hát sokat kell enned és aludnod. Vagyis kellene.

            Hát nem olyan vagy, mint egy szoptatós anya?

            Csakhogy te a könyveidet kapod elő, és nem a melledet, ha van egy szabad órád a munkában. De nem bánod, ha dolgozni hívlak. Ha segítség kell az újraindításhoz.

            Mert jobban szeretsz már te is terepen lenni. Mintha újra élesben menne már minden körülöttünk.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: