Szente B. Levente: Tövis, csönd, titok

földszagú falakkal vagy rokon
miként rózsaárnyak a templomkertben
lenyomatuk hulló szirom
ahogy mind ami temetetlen
tövis csönd titok –

könny és kereszt leszünk kérges tenyerekben
miként ősapáink is nemkülönben
a szirmokat nézed
pirosló árnya vérnek hitnek lélekben veled
toronymagas lábnyomod magad vagy
szíved hajdanvolt anyáké mindfelett

kisorsoltak hervadásra
régi-új idő bús feledésnek homálya jön
dúdolva mész álmodsz szeretsz tervezel tovább menetelsz
hát elmész mondják majd sokat
de ugyanoda érkezel vissza

lassan megérted
a mások beidegződéseit
azokét kik rózsákat ültettek kik eltapostak
azokét kik most a történelem
hátsó bejáratát keresik
vakon

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: