2024.03.01.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Juhász Zsuzsanna rövidprózái

Juhász Zsuzsanna rövidprózái

2 min read
Ne bánd, fiam, hogy kinevetnek. Ki, hogy azt mondtam, egyél, egyél csak nyugodtan. És egyél csak húst is.

Modernizáció

            Ha új dolgozó jön, megnőnek. Ha beillesztettük a sorainkba, újra lesimulnak.

            A melleim. Mert úgy látszik, ez is valami ősi rivalizációs jelenség. Féltjük az újtól a helyünket, hát jól kidomborítunk. Ha már megértette, hol a helye, lesimulunk. Hogy ne akadjanak el, ne zavarjanak a munkában. Ezt, ezt is hozta az emancipáció.

            Hogy dolgozhatunk inunk szakadásáig. De azért ősasszonyok is vagyunk, nem örülünk új, idegen nőstények felbukkanásának. Holott itt egyetlen férfi sem dolgozik. Tényleg nevetségesek vagyunk.

            Node mi jöhet még? Hatvan fölött újra menstruálni kezdek, hogy le ne maradjak a férfiakért való harcban?

            Vagy rögtön tejelni kezdenek a melleim, megelőzve mindenkit egy gyors álvemhesség és álszülés után?

            Hát legfeljebb a szoptatós melltartó kötelező munkaruha-kiegészítő lesz.

            Azért se adjuk a munkához való jogot. A tejet meg majd eladjuk.

Böjt

            Ne bánd, fiam, hogy kinevetnek. Ki, hogy azt mondtam, egyél, egyél csak nyugodtan. És egyél csak húst is.

            Bár nagypéntek van, de mondtam, nehéz munkát végzünk. Kell az erő, ahhoz meg hús kell. Fehérje. És ha nem telik sajtra, tojásra a közétkeztetőnek, hát megesszük. Megesszük a húst is. Különben is, a szoptatós anyáknak se kell, és nem is szabad böjtölni. Az ő teje építő kő. Egy percet se szabad kihagyni, hogy a baba építhessen belőle. Csontot és agyat magának. S ha nem fehérjét kap, hát beépíti azt is, csakhogy akkor a zsírsejtjeit szaporítja. Ez tény. Végül is a gyerek nem hulladéklerakó hely. Rossz kajákból csak hájat tud csinálni, miközben agya, csontja hoppon marad.

            De ezt már, látod, nem tudtam elmondani, mert kinevettek téged miattam. Pedig, ha belegondolsz, nagy marhaságot nem mondtam, mert te tényleg olyan vagy, valahogy védett korú vagy. Mint a nyugdíj előtt állók, csak te fiatalban. És tényleg olyan is vagy, mint egy szoptatós anya. Csak te magadat táplálod, nevelgeted. Mert tanulsz is, dolgozol is egyszerre, és még élettársad is van. Vele is kellene törődnöd. De előbb és legfőképpen magaddal, mert sok az neked. Magadat is el kell tartanod, de azt se szabad hagynod, aki majd leszel. Felnőtt is vagy, majd’ harminc éves, jogod van szexhez, élettárshoz, szüleidtől különálló lakhelyhez, de gyerek is vagy, mert még iskolába jársz.

            Erő kell a munkához, pihent agy a tanuláshoz. Hát sokat kell enned és aludnod. Vagyis kellene.

            Hát nem olyan vagy, mint egy szoptatós anya?

            Csakhogy te a könyveidet kapod elő, és nem a melledet, ha van egy szabad órád a munkában. De nem bánod, ha dolgozni hívlak. Ha segítség kell.

            Mert jobban szeretsz te is már terepen lenni. Ha élesben menne már minden körülötted.

Juhász Zsuzsanna prózája korábban a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.