2024.02.25.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Zubornyák Zoltán: A kávézó fölött megállt az idő…

Zubornyák Zoltán: A kávézó fölött megállt az idő…

1 min read
A kávézó fölött megállt az idő, még a száját is eltátotta. A pultban sürgő-forgó idős asszony éppen senkit nem szolgált ki, amikor beléptem, haját megigazítva köszöntött és letette a kezéből a konyharuhát.

Sonkás szendvicset kértem, mire a hölgy egy kis ablakon beszólt a konyhába, hogy megérdeklődje, van-e sonka? Nincs, tudtuk meg az ősz szakácstól, aki előbotorkált a hátsó traktusból, egy öreg kutya kíséretében. Milyen szendvicset ehetnék, mégis? Sajtosat. Nos, akkor legyen sajtos, mondta az öregúr és visszament a konyhába, kutyája pedig követte. A hölgy rám mosolygott, beütötte az árat a pénztárgépbe (ilyen olcsón én még nem ettem szendvicset a Birodalomban), majd átnyújtott egy, Magyarországon tombola húzáshoz használt sorszámot. 99.  

– Majd szólítom, ha kész a szendvicse!

Körülnéztem. A sarokban egy úr kortyolgatta teáját, de rajta kívül én voltam az egyetlen vendég. Egy pillanatra azt hittem, hogy Bingót is játszunk a szendvics áráért, vagy le kell adni a kabátot a sorszámért, de nem. Foglaljon helyet, szólok majd!- folytatta a hölgy, látva tétova totyogásomat. Leültem, körülnéztem, a bútor, az evőeszközök, az abroszok, mintha egy másik világból maradtak volna itt. Akárcsak a kávézó tulajdonosai. A szendvics jó volt, a néni hangosan kiáltotta: kilencvenkilenc! Én átvettem a jutalmamat és jókedvűen távoztam.

– Jöjjön máskor is!

Fogok.

Zubornyák Zoltán prózája legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.