Tóth Olivér: Szemtöviseidről

mint egy romlásnak indult szín
filagóriáját mit megkezdett a szú
és a hintázó gyermeksúly meggyötört
törés előtt állva de már új helyet keresve
a súlytalanságnak a sóhajtozásnak a csodáknak

ma úgy tart kezében születéstől
öröklött révület rózsabokraiban
fészeknek látszó madárhátakon

szemtöviseidtől kifosztott tömeg
károgásuk fejemre haj és karima
izmaiktól gyengült pirkadat és éj-

víziókba szikkadt anyamell teje
kristálynyi hőség és pergő toboz
hullamerevségre szánt szirmon

ívet emelő szárnyakon a szabad
pozsgás tüze táncol kelengyédre
kálváriádat építő nyomor a gerinc

mint egy romlásnak indult szín
filagóriáját mit megkezdett a szú
és a hintázó gyermeksúly meggyötört
törés előtt állva de már új helyet kereső
súlytalanság sóhajtozás csoda a teljesség

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten: