Nagy Csaba: Akarok (Simon Márton nyomán)
Akarok
(Simon Márton nyomán)
Nagy Csaba
Akarok valami
masszívat,
de mégis
törékenyt.
Valami
végtelenül
abszurdot
ugyanakkor
komolyat.
Könnyűt
egyben
pótolhatatlant,
amely
majd
minden
éjjel
álmatlansággal
kínoz.
Akarok
egy
elcsépelt
valamit,
ami
egyszerre
lázba hoz
és
közönnyel
sújt.
Amiről
tudok és
akarok
valamit
mondani,
akkor is
ha nincs
maradéktalanul
hírértéke,
és nem
befolyásolja
semmilyen
algoritmus.
Akarok
valamit,
amitől olykor
jobb kedvre
derülök,
vagy épp
ellenkezőleg
teljes letargiába.
Valamit,
ami
mellettem áll
támaszként,
de ha kell
falnak
megy a
kibaszott
agymenéseimtől.
Aminek
inhalálása
megnyugtat,
vagy
őrültségekre
késztet.
Ami egyszerű
de ebben az
egyszerűségében
rejlik a
komplexitása.
Ami sejtett
valamit,
aminek
szükségtelen
ciklikussága
magával
ragad és
érzékelteti,
hogy megvan
minden
és nem
is kell
semmi más…
Nagy Csaba verse legutóbb a Szöveten: