Istenem, hagyd, hogy besötétedjen, mert még sose. Azt mondta a lányom, még sose látta a várost felülről éjszaka.
Hát adj éjszakát neki, Uram, sötétet, hogy lásson. Hisz csak gyönyörködni akar, Uram, ahogy te. Csak örömét lelni abban, ami van.
Mert fiatal még, ahogy te valaha. Ahogy te csak gyönyörödre valaha, semmi másra.
Ahogy te is csak gyönyörre valaha ezt a világot akartad.
És kérlek, ne árnyékozd meg őt, ne küldd el hozzá angyalaidat. Megvan ő, nézd csak, nélkülük is. Mert látja, amit te valaha, mert látja és érzi és beteljesíti ezáltal őt.
Ne legyen viselős, kérlek, semmilyen gyerekkel. Engedd, hogy nem-gyermekeket hozzon világra, amíg él, hisz vagyunk már éppen elegen. Ő mondta, ő. Hát tiszteld a szándékát, Uram, és gyakorolj önfegyelmet ezúttal.
Hisz nem bűnös ő, Uram, és nem is volt soha.
Csak jön és megy. Jön és megy, ahogy annyi élő milliárdszám.
Akiktől nem kérdezel semmit, akiktől nem akarsz semmit. Akiket hagysz jönni és menni háborítatlan, Uram.
Csak az arcát nézd most, csak az arcát tekintsd neki most, Uram, és keresd, kutasd azt, aki valaha voltál.
És törődj bele, hogy sose leszünk méltók, hogy hajlékunkba jöjj.
De a város, felülről, éjszaka. Az gyönyörű, Uram!
Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?