Lóka hátán Pinty kurkászott, ragacsos bajuszáról csöpögtek az ellopott méz maradványai, az elhullajtott cseppeket patájával felitatta a forró szurokról, így az egész falut végigjárván, megszületett a Lóka ösvény. Lóka sok cseppet ejtett bolyongásai közben, de mindig továbbment, hogy minél több mézet találjon. A hátán kurkászó pinty – akit Pintyőnek hívnak – Lóka hátán utazott egész életében, tollászkodott, hangoskodott úton útfélen. Lóka miután a falu határához ért, és meglátta a füstölgő bányakocsikat a főúton, megfordult, és hazatértek Pintyővel együtt eltartójukhoz, Gizda bácsihoz. Gizda bácsi nyolcvanegy éves, kosarából kilógnak az elszáradt ecsetek. Festményein a holdat mindig tejjel, a napot mézzel színezi. Éppen a nyárikert lócájára kuporodott, maga elé helyezte selyemvásznát és két kopott csuprot a fonottkosár mellé. Az éjszaka és nappal találkozását kezdte megfesteni. Belemártotta az ecset hegyét a tejbe, behúzta első vonását a holdba, és az ecsetet vissza is helyezte a kosárba, mert dörgést hallott, de nem vihar volt, hanem megérkezett a kertbe Lóka és Pintyő. Pintyő az eresz gerendájára repült, ami frissen lazúrozott volt, lábai a festékbe ragadtak, bár Lóka hátán útközben lereszelte körmét. A gerendáról nézte, ahogy Gizda bácsi nagyon lassan fest, unatkozott, ezért énekelni kezdett:
– Ha én szárnyat kapnék, akkora nagy lennék, az egész világot berepülném! Jaj, de gizda ez a Gizda bácsi, rám se néz, csak azt lát, amit akar, tütürüttürüttütü.
Lóka a vályú mellé feküdt, nyerített volna, de a méztől összetapadt a szája, így a fűben muzsikáló tücsköket bámulta. Miközben szomorkodott, hogy nem tudja kinyitni száját, eltervezte, hogy Ő lesz a tücskök légkondija. Az orrán keresztül nagy levegőt vett, majd a tücskökre eresztette. A rekkenő hőségben a tücskök még vidámabban muzsikáltak a fűben. Körülbelül a századik lélegzetvételnél furcsa hangokat is adott mellé Lóka, ő volt a tücsökzenekar baritonja:
– PRRR
– MÚÚÚ
– GRRR
A zenélő tücskök elindultak fellépni az új kertek aljába, Lóka pedig halkan, lassan, mélyen lélegezve pihent tovább. Gizda bácsi végzett a holddal, az ecset hegyét a mézes csuporba mártotta, de az ecset hegyére semmi sem ragadt, a csupor üres volt. Pintyő azonnal kiabálni kezdett, hogy Lóka az összes mézet megette, de Gizda bácsi nem értette Pintyő szavait, Lóka viszont igen. Lóka Gizda bácsi mellé lépett, száját összecsücsörítette, ezzel jelezte Gizda bácsinak, hogy nem tudja kinyitni a száját, de Gizda bácsi nem értette Lóka miért csücsörít, Lóka várt még egy ideig, majd csücsörített szájjal, hirtelen elfordította fejét a vályú felé, ami véletlenül hozzáért a vászonhoz így Lóka megfestette a napot, mire éppen beesteledett.
Mága Mátyás legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?