Tiba Patrik

Tu es merveilleuse

„Csodálatos vagy”

Hajnal verte parton egy gesztenye szempár.
Hófehér életvidám mosoly, s a Riviéra máris az övé.
Meseszép.
Megannyi mosolyt csodáltam már,
De én mégis csak a tiédben vesztem el teljesen.
Szemeidről álmodik a Hold és miattuk kell fel a Nap.
Ha csak egy percre is, de ha szememen keresztül láthatnád önmagad.
Ha csak egy percre is, de éreznéd, amit én, mikor mosolyogsz.
A mosolyod, melyet ezer közül is felismernék.
Drágakövön a legfényesebb csillanás.
Az égbolton a legragyogóbb csillag.
A virágmezőn az az Egy illatos, vonzó virág.
Műalkotáson az utolsó ecsetvonás.
Zenésznek a tapsvihar.
Süketnek az első lágy hang, vaknak az első élénk szín a szürkeségben.
Nekem ez vagy Te hercegnő.
S, tudom, hogy ez képzelet.
Nem is kérem, csak azt, hogy ki majd szíved rabul ejti,
Úgy tekintsen szemedbe minden percben, mint a kisgyermek ki
Először lát csodát, mint én, mikor megpillantalak, minden reggel.
Ha majd megpihensz, pihenj a dolgos tenyerében minden este.
Ha ölel, öleljen a lelkével át.
Ha hazudik, hazudjon kegyeset.
Ha lop, lopjon csókot, édeset.
Ha iszik, igyon fehér bort, veled kedvesem.