Ocsovai Ferenc
Nézem a jegenyék árnyékában
keringő olajzöld Tisza-fodrokat.
Arrébb egy éhes kócsag ácsorog,
kacsa úszik, csalán s fűzfa bólogat,
a föld alól e csöndben mégis felhangzik
az ártatlan asszonyok keserű jajszava.
Engem is így vetett máglyára a világ
közönyösen távolodó hajózaja.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Sziwery Balázs Farkasok Fáradtak a farkasok. Éhségtől láthatatlan bundájuk, kicsavarodott bordák, mint rácsok sorakoznak. Hangos ordítás a holnap, hó-súgta, kiábrándító lárma. Lábnyomokat hordoz a mély. Messziről jött a vadász. Keze érdes markolatban, irdatlan léptekkel jár…
az éjszakába fojtott viking vérfarkas mocsara mocsarasodik tovább
Aranyi László legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe