Nyolcvan év alatt csak megszokja az ember, / hogy a reggeli rigófütty szép, de keveset…

Az árvák szabadok, szabadok az árvák, / csak a szabadok árvák, csak az árvák szabadok

Ilyentájt már se busz, se villamos, / csak a hosszújáratú angyalok járnak erre

Reggel figyelmesebben süt a Nap, / alig is melegít, laposan simogat

Állítólag semmit. Egy kukkot sem.

Bajos begyújtani, amikor belesüt a kéménybe a nap, mindenki tudja, ha kevesen is értik

Mit tegyünk? Mit tehetünk?

Megkerült a treff dáma, a huncfut! Fura egy történet. Nem is kereste eddig senki.