VERS

Tóth Johanna: testek

gombolj magadra
nehogy elkéküljön a szád
olyanok leszünk, mint két medúza
belénk merülnek majd a hullámok
összeolvadunk, mint a bőrünk meg a só
elgyengül a karunk és lebegünk-

csupasz lábfejek találkozása
egymásba fonódó béketűrés
libabőrös reggelek
kocsonyás fáradtság és forró lehelet
kortyolgatjuk a magányt
térképeket rajzolok a hátadra
borzong a bőröm az ujjbegyed alatt
teleszívod magad a közelségemmel
remegnek a tüdőszárnyaid
lélegezzünk, ki tudja, mit hoz a holnap
a gondolataimban mindig meztelen vagy
és félsz magadra gondolni
nehogy én is eszedbe jussak