Home / Nagy Gusztáv: Összeomlás

Megroskadtam hirtelen,
tudom, mi a nincstelen.
Erőm volt, mind elfogyott
testem az, mely megrogyott.
S ha néha imbolygok,
fűszálban is megbotlok.
Ifjúságom odalett,
gatyám lett a toalett.
Nem kellek hát senkinek,
s ha végét sejtitek,
öregségem szánalom,
magányomat bánhatom.
https://www.szovetirodalom.com/2021/11/12/nagy-gusztav-ars-poetica/

Egy hozzászólás a(z) “Nagy Gusztáv: Összeomlás” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük