Nagy Gusztáv: Összeomlás
Megroskadtam hirtelen,
tudom, mi a nincstelen.
Megroskadtam hirtelen,
tudom, mi a nincstelen.
Erőm volt, mind elfogyott
testem az, mely megrogyott.
S ha néha imbolygok,
fűszálban is megbotlok.
Ifjúságom odalett,
gatyám lett a toalett.
Nem kellek hát senkinek,
s ha végét sejtitek,
öregségem szánalom,
magányomat bánhatom.