Szabó Dárió: A vasárnap bordái között

Szeretnék egy vasárnap délutánt, ami
sötétszínű vizeken hánykolódik a fésületlen
szürkületben. Egy békével rajzolt tárgyat,
ami az öregedő kaszás tekintete is lehetne,
amint bennem saját félelmét látja.
Ellepi a fákat egy artikulálatlan személyes
névmás kényszerhallgatása,
kint egy fekete kutya keres
égből hullt piros emlékeket,
bennem törtfehér részletek dobognak;
odakint egy ruhaszárítón megakad egy tervezett mondat,
aminek mindkét vége átszúrná a közeledő
januári holdfény derekát.

Szabó Dárió verse legutóbb a Szöveten: