Tóth Gabriella (Toga): Indirekt

Létkérdéseim, mint zöld varangyban a zene,
úgy ütköznek falba, ahogy emlékeim megrekedtek
egy adott korban, hol volt, hol nem voltam.
Lék-érzés húzza az árkos ébredést,
felszabdal és eltaszít a nap,
mert a szállni szánt szép madarat,
mint ólba zárt kakast,
kötözve sebzett a vad.
Rabról rabra, ketrec-létezésben
engedetlen kedv hajt,
bár krétafolt, csepp kávé az asztalon,
használt szivacson lel hazát,
így jégbe zár a pillanat,
a mosoly valahol bennragad,
és az árnyas szemek torzító tükrében
csend születik.

2021. 12. 16.

Tóth Gabriella verse legutóbb a Szöveten: