VERS

Köves István: Tábornoki bú

Teliholdkor
érdemes sírni,
valahogy úgy alakul
az árapály-vonzás,
hogy könnyebben
hullik a könnycsepp.
Teliholdkor
nem férfiatlan,
hősileg szétdörgölhető,
büszkén elmaszatolható
a kékre beretvált állon,
csak a jó szívet mutatja,
hogy elsiratható
szépen, minden áldozat,
sorban és együttesen,
az összecsörrenő kitüntetések
gyászmenetzenéje kíséretében.
Teliholdkor.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .