Teliholdkor
érdemes sírni,
valahogy úgy alakul
az árapály-vonzás,
hogy könnyebben
hullik a könnycsepp.
Teliholdkor
nem férfiatlan,
hősileg szétdörgölhető,
büszkén elmaszatolható
a kékre beretvált állon,
csak a jó szívet mutatja,
hogy elsiratható
szépen, minden áldozat,
sorban és együttesen,
az összecsörrenő kitüntetések
gyászmenetzenéje kíséretében.
Teliholdkor.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?