VERS

Márkus László: mint ürülő garatból a búzaszem

egyre véknyabban csordogál a gondolat
melyet betűkké őrölhetek
hogy álmaimmal fűszerezett kőttesként
adjam fel asztalomra
étkéül mindazoknak
kik ajtót nyitnak rám
alázatos emberi szó
alig hallik e megosztott világban
ritka kincs desszertnek szánom
együtt merengni múlton és jövőn
asztalomon tucatnyi könyv
fölöttük múzsák acsarognak
melyikük csókja ízesebb
jöjj kóstolj beléjük te is
a havat és a politikát
rázd le magadról odakünn

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

2 hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .