VERS

Márkus László: mint ürülő garatból a búzaszem

egyre véknyabban csordogál a gondolat
melyet betűkké őrölhetek
hogy álmaimmal fűszerezett kőttesként
adjam fel asztalomra
étkéül mindazoknak
kik ajtót nyitnak rám
alázatos emberi szó
alig hallik e megosztott világban
ritka kincs desszertnek szánom
együtt merengni múlton és jövőn
asztalomon tucatnyi könyv
fölöttük múzsák acsarognak
melyikük csókja ízesebb
jöjj kóstolj beléjük te is
a havat és a politikát
rázd le magadról odakünn

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: