PRÓZAIRODALOM

Handó Péter: Esernyő nélkül

1.

(Két férfi áll az étterem bejáratában, arccal a járda felé. Az egyik leszegett fején kalap. Arcát árnyék fedi. A másik hajadonfőn. Ő szólal meg elsőként.)

– Esik.

– Tessék?

– Mondom, esik.

– De mit akar ezzel mondani?

– Csak annyit, hogy esik.

– Valóban?

– Valóban. Miért, mire gondolt?

– Arra, hogy nem akar hazamenni, mert esik és nincs esernyője.

– Önnek talán van?

– Lehet… De mit faggatódzik?!

– Már megbocsát, ön kezdett el kérdezősködni. Én csupán megállapítottam, hogy esik.

– Tegnap is esett.

– Tegnap is megállapítottam, csak azt ön nem hallotta.

– Már tegnap sem volt esernyője?

– Tegnap még volt. Aztán valaki elvitte.

– Valóban?

– Ha mondom! De nem járt jól vele.

– Tényleg?

– Tudja, akadt egy hibája: folyton összecsukódott. Ha számítottam rá, ha nem, fölsebesítette az orrom.

– Nem túl előnyös tulajdonság egy esernyőnél.

– Meg be is ázott, föltehetően. Öreg volt. Kezdett elérni az anyaga.

– Akkor minek hordta magával?

– Úgy tűnt, elriasztja az esőt. Legalábbis tegnapig.

– Miért nem vett másikat?

– Próbáltam, de ugyanolyant nem találtam.

– Mármint színben?

– Abban is.

– És nem kapott?

– Nem.

– Mindenhol nézte?

– Természetesen. De hozzá fogható sehol sem akadt.

– Nem próbált utánajárni, ki vihette el az esernyőjét?

– Dehogynem!

– És?

– Semmi. Azt hiszem, az illető lelépett vele. Még talán a kontinenst is elhagyhatta.

– Ezt meg mire alapozza?

– Esik.

– Ennyi?

– Ennyi.

– Azt gondolom, nem az elveszett esernyője miatt esik. Nem hiszek az efféle összefüggésben.

– És a pillangó-effektusban?

– Miben?

– Tudja, ha egy kínai pillangó szárnya megrezzen, abból Amerikában vihar lesz.

– De nem vagyunk Amerikában. És Kínában sem.

– Viszont egy esernyő mennyivel nagyobb, mint egy kínai pillangó szárnya, ha belegondolunk…

– Hülyéskedik?

– Nem. Ez merő fizika. Fel se kell nyitnom.  Elegendő magammal hordanom. Megrezzen a vászna, oszt huss, eső elűzve!

– A kínai pillangó szárnya csupán Amerika időjárására hatott. Az az esernyő is biztosan kínai lehetett.

– Látta? Azért mondja ezt?… Egyébként hungarikum.

– Mit nem feltételez! Hol láthattam volna?

– Bocsánat, de folyton kínainak nézték. Miből gondolta, hogy kínai?

– A pillangó alapján. Ha a kínai pillangó Amerikára hat, a kínai esernyő esetleg éppen az itteni időjárásra.

– A kínai pillangó sem rövid hatótávolságú! Nem Amerikában rezgeti a szárnyát, hanem Kínában, amikor Amerikára hatást gyakorol. Az esernyőjük miért lenne rosszabb hatásfokú?

– Miért ilyen előítéletes a magyar esernyővel szemben?

– Tréfál?! Hiszen az imént mondtam, hogy pótolhatatlan darab.

– Jó, jó, de mégis… Egy vacak pillangó szárnyrezdülése által keltett légáram is átkel az óceánon, a maga esernyője meg csak itt, helyben képes hatni.

– Csak itt?! No, hiszen így kontrollálható! Ne globalizáljuk már még az időjárást is! Magyar esernyő magyar földön teremtsen napsütést!

– Néha nem ártana. Mint például most.

(Egy pincérfrakkos férfi toppan mögéjük. Kezében esernyőt tart a vitatkozók közé.)

– Uraim, melyikük hagyta bent az esernyőjét?

(Mindkét férfi a pincér felé fordul. A kalap alól egy sebes orr villan elő.)

2.

(Két férfi áll az étterem bejáratában, arccal a járda felé. Az egyik leszegett fején kalap. Arcát árnyék fedi. A másik hajadonfőn. Ő szólal meg elsőként.)

– Jól adja.

– Tessék?

– Frankón nyomatja.

– De mit akar ezzel mondani?

– Lenyalja a séróm, oszt nedves tollakkal héderezhetek.

– Valóban?

– Kajakra. Van valami hézag?

– Arra gondoltam, hogy nem akar hazamenni, mert esik és nincs esernyője.

– Rossz duma. Önnek talán van?

– Lehet… De mit faggatódzik?!

– Most mi a pálya? Futószalagon löki a kérdéseket, hogy az agyam is eldobom, és bemószerol. Vágja? Csak arról vakeráltam, hogy esik.

– Tegnap is esett.

– Ha tegnap idevaccsol, akkor retróérzés kerülgetné ezúttal.

– Már tegnap sem volt esernyője?

– Tegnap még volt. Tutkó egy tahó ganef lenyúlta.

– Valóban?

– Ha mondom! De a tapír befaragott vele.

– Tényleg?

– A cuccnak akadt egy hibája: folyton összecsukódott. Ha a tóti nem számított rá, dróttasli verte el a heftijét.

– Nem túl előnyös tulajdonság egy esernyőnél.

– Meg tréhül fogta az égi lét, föltehetően. Trottyos volt. Mállott a matériája, mint az üknagyapám térde kalácsa.

– Akkor minek hordta magával?

– Ütősen elpaterolta az esőt. Legalábbis tegnapig.

– És nem vett másikat?

– Hiába vaccsoltam, ergya volt a bolti felhozatal. Felspannolt a sok gagyi, hogy ugyanolyant nem találtam.

– Mármint színben?

– Noná! Abban is.

– És nem kapott?

– Nem.

– Mindenhol nézte?

– Még teszkóztam meg plázáztam is.

– Nem próbált utánajárni, ki vihette el az esernyőjét?

– Reggel óta azt a fószert keresem.

– És?

– Semmi. Biztos eltvisztelt vele. Még a kontinensről is lelépett.

– Ezt meg mire alapozza?

– Esik.

– Ennyi?

– Ennyi. Vagy van valami szitu?

– Azt gondolom, nem az elveszett esernyője miatt esik. Nem hiszek az efféle összefüggésben.

– És a pillangó-effektusban?

– Miben?

– Tutira tudja, ha egy kínai pillangó szárnya megrezzen, abból Amerikában zűrös egy vihar lesz.

– De nem vagyunk Amerikában. És Kínában sem.

– Viszont tutkó, hogy az esernyő rullább…

– Hülyéskedik?

– Nem. Ez merő hidrofizika. Fel se kell nyitnom. Elegendő vele flangálnom. Megrezzen a vászna, oszt zumek, eső zubban!

– A kínai pillangó szárnya csupán Amerika időjárására hatott. Az az esernyő is biztosan kínai lehetett.

– Skubizta valahol? Ezért löki ezt az ergya dumát? Egyébként hungarikum.

– Mit nem feltételez! Hol láthattam volna?

– Feszt kínainak nézték. Miért reppelte, hogy kínai?

– A pillangó alapján. Ha a kínai pillangó Amerikára hat, a kínai esernyő esetleg éppen az itteni időjárásra.

– Figyuzz, a kínai pillangó nagy hatótávolságú! Rögtön lepetézne, ha Amerikában kellene rezegtetnie, hogy odahasson. Az esernyőjük miért lenne ergyább?

– Miért ilyen előítéletes a magyar esernyővel szemben?

– Zizinek néz?! Felmegy a feszkóm. Az imént is nyomattam, hogy pótolhatatlan.

– Jó, jó, de mégis… Egy vacak pillangó szárnyrezdülése által keltett légáram is átkel az óceánon, a maga esernyője meg csak itt, helyben képes hatni.

– Csak itt?! Menten lehidalok! Hiszen így kontrollálható! Ne globalizáljuk már el még a hidrosztatikát is! Magyar esernyő magyar flaszteren teremtsen happy napsütést!

– Néha nem ártana. Mint például most.

(Egy pincérfrakkos férfi toppan mögéjük. Kezében esernyőt tart a vitatkozók közé.)

– Uraim, melyikük hagyta bent az esernyőjét?

(Mindkét férfi a pincér felé fordul. A kalap alól egy sebes orr villan elő.)