1.
(Két férfi áll az étterem bejáratában, arccal a járda felé. Az egyik leszegett fején kalap. Arcát árnyék fedi. A másik hajadonfőn. Ő szólal meg elsőként.)
– Esik.
– Tessék?
– Mondom, esik.
– De mit akar ezzel mondani?
– Csak annyit, hogy esik.
– Valóban?
– Valóban. Miért, mire gondolt?
– Arra, hogy nem akar hazamenni, mert esik és nincs esernyője.
– Önnek talán van?
– Lehet… De mit faggatódzik?!
– Már megbocsát, ön kezdett el kérdezősködni. Én csupán megállapítottam, hogy esik.
– Tegnap is esett.
– Tegnap is megállapítottam, csak azt ön nem hallotta.
– Már tegnap sem volt esernyője?
– Tegnap még volt. Aztán valaki elvitte.
– Valóban?
– Ha mondom! De nem járt jól vele.
– Tényleg?
– Tudja, akadt egy hibája: folyton összecsukódott. Ha számítottam rá, ha nem, fölsebesítette az orrom.
– Nem túl előnyös tulajdonság egy esernyőnél.
– Meg be is ázott, föltehetően. Öreg volt. Kezdett elérni az anyaga.
– Akkor minek hordta magával?
– Úgy tűnt, elriasztja az esőt. Legalábbis tegnapig.
– Miért nem vett másikat?
– Próbáltam, de ugyanolyant nem találtam.
– Mármint színben?
– Abban is.
– És nem kapott?
– Nem.
– Mindenhol nézte?
– Természetesen. De hozzá fogható sehol sem akadt.
– Nem próbált utánajárni, ki vihette el az esernyőjét?
– Dehogynem!
– És?
– Semmi. Azt hiszem, az illető lelépett vele. Még talán a kontinenst is elhagyhatta.
– Ezt meg mire alapozza?
– Esik.
– Ennyi?
– Ennyi.
– Azt gondolom, nem az elveszett esernyője miatt esik. Nem hiszek az efféle összefüggésben.
– És a pillangó-effektusban?
– Miben?
– Tudja, ha egy kínai pillangó szárnya megrezzen, abból Amerikában vihar lesz.
– De nem vagyunk Amerikában. És Kínában sem.
– Viszont egy esernyő mennyivel nagyobb, mint egy kínai pillangó szárnya, ha belegondolunk…
– Hülyéskedik?
– Nem. Ez merő fizika. Fel se kell nyitnom. Elegendő magammal hordanom. Megrezzen a vászna, oszt huss, eső elűzve!
– A kínai pillangó szárnya csupán Amerika időjárására hatott. Az az esernyő is biztosan kínai lehetett.
– Látta? Azért mondja ezt?… Egyébként hungarikum.
– Mit nem feltételez! Hol láthattam volna?
– Bocsánat, de folyton kínainak nézték. Miből gondolta, hogy kínai?
– A pillangó alapján. Ha a kínai pillangó Amerikára hat, a kínai esernyő esetleg éppen az itteni időjárásra.
– A kínai pillangó sem rövid hatótávolságú! Nem Amerikában rezgeti a szárnyát, hanem Kínában, amikor Amerikára hatást gyakorol. Az esernyőjük miért lenne rosszabb hatásfokú?
– Miért ilyen előítéletes a magyar esernyővel szemben?
– Tréfál?! Hiszen az imént mondtam, hogy pótolhatatlan darab.
– Jó, jó, de mégis… Egy vacak pillangó szárnyrezdülése által keltett légáram is átkel az óceánon, a maga esernyője meg csak itt, helyben képes hatni.
– Csak itt?! No, hiszen így kontrollálható! Ne globalizáljuk már még az időjárást is! Magyar esernyő magyar földön teremtsen napsütést!
– Néha nem ártana. Mint például most.
(Egy pincérfrakkos férfi toppan mögéjük. Kezében esernyőt tart a vitatkozók közé.)
– Uraim, melyikük hagyta bent az esernyőjét?
(Mindkét férfi a pincér felé fordul. A kalap alól egy sebes orr villan elő.)
2.
(Két férfi áll az étterem bejáratában, arccal a járda felé. Az egyik leszegett fején kalap. Arcát árnyék fedi. A másik hajadonfőn. Ő szólal meg elsőként.)
– Jól adja.
– Tessék?
– Frankón nyomatja.
– De mit akar ezzel mondani?
– Lenyalja a séróm, oszt nedves tollakkal héderezhetek.
– Valóban?
– Kajakra. Van valami hézag?
– Arra gondoltam, hogy nem akar hazamenni, mert esik és nincs esernyője.
– Rossz duma. Önnek talán van?
– Lehet… De mit faggatódzik?!
– Most mi a pálya? Futószalagon löki a kérdéseket, hogy az agyam is eldobom, és bemószerol. Vágja? Csak arról vakeráltam, hogy esik.
– Tegnap is esett.
– Ha tegnap idevaccsol, akkor retróérzés kerülgetné ezúttal.
– Már tegnap sem volt esernyője?
– Tegnap még volt. Tutkó egy tahó ganef lenyúlta.
– Valóban?
– Ha mondom! De a tapír befaragott vele.
– Tényleg?
– A cuccnak akadt egy hibája: folyton összecsukódott. Ha a tóti nem számított rá, dróttasli verte el a heftijét.
– Nem túl előnyös tulajdonság egy esernyőnél.
– Meg tréhül fogta az égi lét, föltehetően. Trottyos volt. Mállott a matériája, mint az üknagyapám térde kalácsa.
– Akkor minek hordta magával?
– Ütősen elpaterolta az esőt. Legalábbis tegnapig.
– És nem vett másikat?
– Hiába vaccsoltam, ergya volt a bolti felhozatal. Felspannolt a sok gagyi, hogy ugyanolyant nem találtam.
– Mármint színben?
– Noná! Abban is.
– És nem kapott?
– Nem.
– Mindenhol nézte?
– Még teszkóztam meg plázáztam is.
– Nem próbált utánajárni, ki vihette el az esernyőjét?
– Reggel óta azt a fószert keresem.
– És?
– Semmi. Biztos eltvisztelt vele. Még a kontinensről is lelépett.
– Ezt meg mire alapozza?
– Esik.
– Ennyi?
– Ennyi. Vagy van valami szitu?
– Azt gondolom, nem az elveszett esernyője miatt esik. Nem hiszek az efféle összefüggésben.
– És a pillangó-effektusban?
– Miben?
– Tutira tudja, ha egy kínai pillangó szárnya megrezzen, abból Amerikában zűrös egy vihar lesz.
– De nem vagyunk Amerikában. És Kínában sem.
– Viszont tutkó, hogy az esernyő rullább…
– Hülyéskedik?
– Nem. Ez merő hidrofizika. Fel se kell nyitnom. Elegendő vele flangálnom. Megrezzen a vászna, oszt zumek, eső zubban!
– A kínai pillangó szárnya csupán Amerika időjárására hatott. Az az esernyő is biztosan kínai lehetett.
– Skubizta valahol? Ezért löki ezt az ergya dumát? Egyébként hungarikum.
– Mit nem feltételez! Hol láthattam volna?
– Feszt kínainak nézték. Miért reppelte, hogy kínai?
– A pillangó alapján. Ha a kínai pillangó Amerikára hat, a kínai esernyő esetleg éppen az itteni időjárásra.
– Figyuzz, a kínai pillangó nagy hatótávolságú! Rögtön lepetézne, ha Amerikában kellene rezegtetnie, hogy odahasson. Az esernyőjük miért lenne ergyább?
– Miért ilyen előítéletes a magyar esernyővel szemben?
– Zizinek néz?! Felmegy a feszkóm. Az imént is nyomattam, hogy pótolhatatlan.
– Jó, jó, de mégis… Egy vacak pillangó szárnyrezdülése által keltett légáram is átkel az óceánon, a maga esernyője meg csak itt, helyben képes hatni.
– Csak itt?! Menten lehidalok! Hiszen így kontrollálható! Ne globalizáljuk már el még a hidrosztatikát is! Magyar esernyő magyar flaszteren teremtsen happy napsütést!
– Néha nem ártana. Mint például most.
(Egy pincérfrakkos férfi toppan mögéjük. Kezében esernyőt tart a vitatkozók közé.)
– Uraim, melyikük hagyta bent az esernyőjét?
(Mindkét férfi a pincér felé fordul. A kalap alól egy sebes orr villan elő.)
Vélemény, hozzászólás?