VERS

Vikor Györgyi: Barlangrajz

lassan szalamandrák lettünk
hegekből sérülésekből fájdalmakból
gyönyörű bőrünk lett
jól kiegészítjük egymást
te úgy félsz hogy rejtegeted
én tág pupillával
ha látogatók jönnek a barlangba
mohón meglesed őket a sztalagmitok mögül
én egyszerűen tudomásul veszem
hogy Próteusz nyomába eredtek
csak emberhalat látni jöttek
mi külön álmodunk
és sohasem fehér homokról babérról meg zöld tengerről
te úgy érzem nyűgös kis kudarcokról
én inkább ébren misztikus grádicsokról a tű fokáról
közeledünk távolodunk közeledünk
arra várunk hogy bőrünk végre felrepedjen
évmilliónyi idő mindig kell még pár másodperc

Vikor Györgyi verse legutóbb a Szöveten: