VERS

Márkus László: Olvasni már ötéves koromban megtanítottak

Áldás vagy átok nem tudom
Talán áldás bár az első osztályban meggyűlt vele a bajom
Nem tudtam szótagolva olvasni
Nem ment
Mondhatni kiváló mentoraim voltak
Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond gróf
No meg Molnár Gábor nevelt a tévé helyett
Estéről estére
Afrika
India
Dél-Amerika
Volt az otthonom
Fiú létemre megkönnyeztem Elzát és kölykeit
Evidens hogy én is vadász akartam lenni
Naaagy fehér vadász
Később Jane Goodall és Dian Fossey mesélt ármányról cselszövésről
A csimpánzok gorillák mentalitása már-már emberi
Már nem kívántam a puskát
Szavannák és esőerdők helyett betondzsungelben kalandoztam
Mi csöppet sem érdekes de olykor veszélyesebb
Felnőtt fejjel újra találkoztam Molnár Gáborral
Immár személyesen
Órákig tartó beszélgetésünkkor szembesültem a valósággal
Két év
Mindössze két évet töltött Braziliában
Egy sajnálatos baleset következtében megvakult
Hazatérte után ebből időszakból huszonegy könyve született
Gyermeki énem anno átsiklott fölötte
Akkor
Ott döbbentem rá
Az írói elme előtt nincsen akadály
A tehetség legyőzhetetlen
Nem
Nem csalódtam
Bár kissé fájt hogy gyermekkorom fantáziáját megmozgató
Szinte tapinthatóan élethű útleírásai
Többnyire jól kitervelt kalandregények
Mára én is pennát fogtam bennem is keveredik álom és való
Mit később alapvetésként kezel a szellem
Így van ez jól
Kell némi mákony ha ettől szárnyal a lélek
Talán bocsánatos bűn elképzelt dolgokról énekelni