Magyari Barna: Bőrömbe csuknak engem is

Simonyi Imrének

körbejárja a végletet
cipő nélkül a képzelet
de a létben volttól leszig
gyakran hiány kerekedik

folyton a másik oldalon
népes a gyönyörforgalom
ami most itt rám licitál
asszony helyett pár szóvirág

hergel a sors bírja inad
míg a szerelem megvirrad
de ha holnap sincs jobb napod
hogy élsz illőn sirathatod

agglegény-kóros elmebaj
verdesi fejem nagy a zaj
s rögeszmém eléri mindig
Simonyit vagy Szmola Imit

toronyiránt a régi cél
hol néhány kislány végigmért
naivan habzó agyvizek
helyettük magamnak hiszek

verslábakkal nagyot lépvén
a beteljesülés végén
egy én nem elég csak kettő
az álomhoz is kell erő

szép hölgyeken mennék végig
de gyönyöröm mások élik
ma csupán az ábránd ér el
ettől hullok szerteszéjjel

áll bennem két nő meg egy ül
a szívem tőlük nehezül
s ami lehetne hogyha nyom
megbök a magány szól pardon

a biztatás elkel nekem
hogy mégsem vagyok rossz helyen
az ajtó zárt az ember is
bőrömbe csuknak engem is