GALÉRIA,  VERS

Aranyi László: Orgasm of the sewing machine (visual poem)

Aranyi László alkotása (részlet)

Az angol nyelvű BLACK STONE / WHITE STONE magazin készítette az alábbi kis interjút, miután megjelent náluk több munkám. Úgy gondolom, nem baj, ha az eredeti is olvasható… S kiegészítésül jöjjön egy új mű! Az „egészséges öncenzúra” jóvoltából nem az „Így lógatják ki a magyar költőt az ablakon” című (azt inkább Amerikába küldtem), maradjon az „Orgasm of the sewing machine”, ha már Lautréamont említésre került az interjúban…  

Miért a vizuális költészet? 

A vizuális költészet a kommunikáció új irányát sejteti. Amikor meghal a hagyományos szöveg, hogy átadja a helyét ennek. Világunkban minden szervesen összefügg mindennek, jellegtől, nagyságrendtől, távolságtól függetlenül. Érzékelésünk teljesen hibás, visszamaradott. Mert nem komplex, szintesztiziás.

Hogyan kezdett el vizuális verseket írni? 

A kezdetektől, pályakezdő koromtól foglalkoztat ez a terület…

Mely költők/művészek voltak a legnagyobb hatással munkáira? 

Elsősorban a szemlélet terén: Blake, Baudelaire, Lautréamont, Jarry, a „klasszikus” avantgárd egésze, Pound, a beat költészet és elágazásai. S természetesen Nietzsche, Aleister Crowley.

Hogyan jön össze a vers és a látványelemek? 

Aki kizárólag belső sugallataira figyel, annak ez magától értetődő. Munkáim gyakran destruktív jellegűek, a rothadást, szétesést ábrázolom. Az építés útja a romboláson át vezet. A kortárs magyar irodalom megrekedt a 19. században… Amelyet néhány megélhetési író-költő formálgat a saját képre és hasonlatosságára. Így nagyrészt csak hitvány, eladható (de legtöbbször el sem adható) melléktermékek születnek. Ezért marginális alkotó vagyok a saját hazámban. De büszke marginális!

Aranyi László: Orgasm of the sewing machine