
Aranyi László alkotása (részlet)
Az angol nyelvű BLACK STONE / WHITE STONE magazin készítette az alábbi kis interjút, miután megjelent náluk több munkám. Úgy gondolom, nem baj, ha az eredeti is olvasható… S kiegészítésül jöjjön egy új mű! Az „egészséges öncenzúra” jóvoltából nem az „Így lógatják ki a magyar költőt az ablakon” című (azt inkább Amerikába küldtem), maradjon az „Orgasm of the sewing machine”, ha már Lautréamont említésre került az interjúban…
Miért a vizuális költészet?
A vizuális költészet a kommunikáció új irányát sejteti. Amikor meghal a hagyományos szöveg, hogy átadja a helyét ennek. Világunkban minden szervesen összefügg mindennek, jellegtől, nagyságrendtől, távolságtól függetlenül. Érzékelésünk teljesen hibás, visszamaradott. Mert nem komplex, szintesztiziás.
Hogyan kezdett el vizuális verseket írni?
A kezdetektől, pályakezdő koromtól foglalkoztat ez a terület…
Mely költők/művészek voltak a legnagyobb hatással munkáira?
Elsősorban a szemlélet terén: Blake, Baudelaire, Lautréamont, Jarry, a „klasszikus” avantgárd egésze, Pound, a beat költészet és elágazásai. S természetesen Nietzsche, Aleister Crowley.
Hogyan jön össze a vers és a látványelemek?
Aki kizárólag belső sugallataira figyel, annak ez magától értetődő. Munkáim gyakran destruktív jellegűek, a rothadást, szétesést ábrázolom. Az építés útja a romboláson át vezet. A kortárs magyar irodalom megrekedt a 19. században… Amelyet néhány megélhetési író-költő formálgat a saját képre és hasonlatosságára. Így nagyrészt csak hitvány, eladható (de legtöbbször el sem adható) melléktermékek születnek. Ezért marginális alkotó vagyok a saját hazámban. De büszke marginális!

Vélemény, hozzászólás?