VERS

Márkus László: fészbukképekkel társalogsz

vagy magadban motyogsz
régen rossz
emberkerülővé lettél
a magad szőtte háló ugyan megvéd
ám fogva tart
emberek közé nem ereszt
hiába menekülsz a virtuális világba
a pixelcsajok mosolya rideg s ágyuk sincsen
múzsád csókja legfeljebb lelked stimulálja
de véred nem forralja
egy guminő soha nem veszekszik
de nem is mosogat el
nem ültetsz fákat
nem plántálsz virágot
hiába tagadod magad is belátod
ez ám a tragédia nem madáché