VERS

Farkas Arnold Levente: páragőz

béketánc, szigetmonostor,
húsz január huszonegy, kedd,
üres a kert, ha létezik,
a bűnre nem emlékezik,
angyalszárnyaknak képzelik
a fehérek a feketét, távo-
lodó évszak nevét takarja
el, a tetemét, halott a test,
az istenek történhetnének
mégse meg, korlátozott
az istenet, időben gyermek
születik, örök, miként
az istenit káromló látszat,
valamit szavakon kívül
hazudik, ének énekel,
szulamit szerint
a gránit antricit

Cintányérral
cimbalom
csatangol csúf
csúcsokon.

Cédulára
cetli „hull”,
csámcsog kicsit
nyolc hucul.

Csinnadratta,
csatazaj,
cikornyás cet
mancsa csal.

harmadik levél, pócsmegyer,
huszonegy március három,
szerda, hajnalban teát főz
a végtelen neve, sárga
páragőz simogatja meg
a méla gondolat hasát,
zsálya és hárs alaktalan
illata tölti be álmos
testek ismételt ritmusát

cudarul, pócsmegyer, húsz
január huszonkettő, szerda,
árnyék a test, a léleké,
darvak ha húznak ég felé,
árnyékuk foszlik semmivé,
ha majd a hajnal alkonyul,
hallgassunk szótlan álno-
kul, pontocskák híján
menekul csöndünkből
minden értelem, a hang
alakja elpihen,
a tés előtt terem terem