VERS

Tari István versei: Mostanára; Már patinát

Már patinát

Fénnyel koccintasz, Gyula bátyám!
Füvek isteni kuszaságán
Örvénylését előreveti,
Berkeidet viszontszereti
A vers ritmusa – igazi kegy:
A nyomornak zengve nekimegy.

Már patinát falsz, Gyula bátyám!
Derűdet a kín puha ágyán
Történelmünk nyüszítve nyeli.
Feléd emelem ím e teli
Poharat. Igazad, mint a hegy,
Nagy: „A Bácska és a Somogy egy.”

Tari István legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .