Már patinát

Fénnyel koccintasz, Gyula bátyám!
Füvek isteni kuszaságán
Örvénylését előreveti,
Berkeidet viszontszereti
A vers ritmusa – igazi kegy:
A nyomornak zengve nekimegy.

Már patinát falsz, Gyula bátyám!
Derűdet a kín puha ágyán
Történelmünk nyüszítve nyeli.
Feléd emelem ím e teli
Poharat. Igazad, mint a hegy,
Nagy: „A Bácska és a Somogy egy.”