vére hull az enyészetnek
és lecsorog felhők lábán
nem értem az egészet meg
ha csak ülök elnyűtt-kábán
legmélyén e tört világnak
s halálpókok körbeszőnek
a lábaik görbe ágak
tört terén a tört időnek
mégis mennek mind előre
én osonok ott mögöttük
és sok álmos érkezőre
kiknek titok volt a jöttük
néha csendben rámosolygok
ők pedig majd vissza énrám
s bár a holnap álma fojtott
indulok az égi létrán
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?