Magyari Barna: Veríték-labdák pattognak rajtam
pihen a világ
nagy a csend és mély
nézd nesztelenül
vetkőzik az éj
nemcsak kezed szép
de mindened az
ruháid alól
átfénylik a tavasz
múzsaként élni
néma egy dolog
lépkedsz a szóban
cipőd sem kopog
stresszek ködén is
átdereng bájad
szemed hőjében
a bánat szárad
veríték-labdák
pattognak rajtam
nézem e mozgást
kissé zavartan
rím-poharamban
pezsegnek álmok
szíveddel szemben
én meditálok
erekre kötött
csomó az éden
egymást olvassuk
ebben a fényben
nagyon nehezen
mozdulok innen
a vér-vitrinben
Te vagy a díszem
Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten:
Previous
