ESSZÉ,  GALÉRIA

Aranyi László: A Szent Család – The Holy Family

Elképzelhető, „szentségtörőnek” tűnik, hogy az én Szent Családom az Addams Family különös alakjait juttatja eszünkbe. (Sőt, alighanem még „olyanabbak”…) A Magyarországon kevéssé ismert  Félicien Rops (1833-1898) művészete születik újjá ilyenkor… Ő illusztrálta a korszakalkotó Les Fleurs du mal híres-hírhedt, Fraciaországban azonnal betiltott belgiumi kiadását. (Baudelaire és Rops együtt… Juj-juj…)

   Katolikusnak születtem, de a kezdetektől ketrec, börtön volt számomra az értékrendje, de az a kép is, amelyet az emberről és a világról alkotott.

   Állítólag II. János Pál pápától ered, hogy „a katolikus egyetemek lényege a világ titkainak kutatása a kinyilatkoztatás bölcsességének fényében”. (Legalábbis Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes neki tuljdonítja…) Ha a „kinyilatkoztatás bölcsességét” a „dialektikus és történelmi materializmus igazságával” helyettesítjük, akkor ez bizony ugyanaz, mint a pártállami szemlélet.

   A emberi megismerés természetes igényét nem korlátozhatja semmi! Ahogy vágyainkat sem! Bármikor átléphetjük határainkat. (A 2. században a gnosztikus Karpokratész is ilyesmit tanított…) Ha netán a körvonalazódó Új ledönt mindent, amit eddig érvényesnek tartottunk, azt nevezzük úgy, hogy fejlődés. A kutató, a felfedező pedig tovább küzd a még Ismeretlennel.

   A teremtés a feladatunk. Nem a szolgai utánzás.    

Aranyi László korábban a Szöveten: