Márkus László: mindhiába szólt hozzám az Úr

mert fülem kasu szemem hályogos
nékem címzett cetjét lekeszegeztem
mannája helyett mákonyt szlopáltam
tilalma ellenére Babilont tákoltam
betűhalmazból kotorva hozzávalót
nem érdekelt hogy leomlott
fals hangom sohasem visszhangzott
sellőlányok nyálkás ölére vágytam
ám Ő el nem hagyott soha
türelmesen farigcsálta vadhajtásaim
bölcs a Teremtő meg nem tört soha
csak hagyta olykor betörni kobakom
utam végéhez araszolva látom
bölcs mosolya mentett meg magamtól

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: