Tóth Olivér: Halálszűz

Egyetlen könnyedség hiányzott
Szíved átfútt zugainak üregessége
A hegyoldalak láthatatlan bálnáinak
Kürtje a csillagok ívásának sötétjében
Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat

Így vártunk minden ünnepet nincstelenül
Egy egymarékra futtatott lelésben szóban
Lélekélesztőben dagasztva ágyad teknőjén
Ahonnan fehér lepedővel takartan jöttem
Rád hagyva dunyhám párnám és ruháimat

Hogy levesd minden rongyodat és görcsöd
Hálátlan büszkeséged juharszirupait tömve
Nem létezett több kényesség és szűkösség
Hogy hártyát vonj burokként jellemedre itt
Ahol menekül minden ősz sótengereinkből

Nincs kéz mely most kitömne engem neked
Érted lapult imán egészem téged szeressen
Ma kancsalság mi világra hozott ismeretlen
Üvegszemekre égetett sínpárok próféciáid
Megölték anyámat apámat testvéreimet is

Hányszor hazudott balgaság növeszt mohát
Szemed s szád sarkába taposva árnyékomat
Míg bronzban érlelő nyárfürtjeid mustjára
Feleségem gyermekeim muslicasírásával jó
Egyetlen hervadás kelteget az örökké válás

Melledre hímzett fekete kokárdádra vésve
Kalapkarimádra perdült magyarságom éget
Csóványi főhajtás a jussunk emelt gerincről
Hajbókol a jó ködnyelved országomra ível
Nincs megbocsátás se holtnak se élőknek

Elnyelt manduláim szemeid ürességében
Új lovak holdak napok vemhes kovakövek
Szikráik sebtében születő mennydörgések
Holtpontjainkra csukló asszonytömegeken
Akikre csókolt halálszűz megtartóztatásod

Nincs több meghűlés hajukról tépett vén
Fiatalságod aggságát áruló liliomaidnak
Jászlaidra ácsolt ragyogás szédíti a Dunát
S cipővirágzást szégyell a Tisza de Téged
Nem érdekelt más csak önfeledtséged

Hogy az legyél aki táplálja önfeledtséged
Kéjét adva a maga Luciferének Istenének
Nyakavesztett embertömeg gyilkol érted
Cigány Messiás vess lábuk elé felcseréllek
Félpár cipőre jószóra élő pontra kenetre

Hogy ha értem magad mennél is keresztre
Elmeneküljek előled mielőtt meghalhatnál
Hogy szádat betömve önös gyilkolásomra
Halgatással áldozzál ha a fák sírnak értünk
És minden vádlástól vásulj el szeplőtelenül

Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat
Kürtje a csillagok ívásának sötétjében
A hegyoldalak láthatatlan bálnáinak
Szíved átfútt zugainak üregessége
Egyetlen könnyedség hiányzott

Kettőnk együttes nehezéke
Míg szárnyad alá tömött
Földed iszapja mosdat
Emberré ha nincs
Alakom többé
Hordható
Múlás
Az
.

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten: