
Tóth Olivér: HalålszƱz
Egyetlen könnyedség hiånyzott
SzĂved ĂĄtfĂștt zugainak ĂŒregessĂ©ge
A hegyoldalak lĂĄthatatlan bĂĄlnĂĄinak
KĂŒrtje a csillagok ĂvĂĄsĂĄnak sötĂ©tjĂ©ben
Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat
Ăgy vĂĄrtunk minden ĂŒnnepet nincstelenĂŒl
Egy egymarékra futtatott lelésben szóban
LĂ©lekĂ©lesztĆben dagasztva ĂĄgyad teknĆjĂ©n
Ahonnan fehĂ©r lepedĆvel takartan jöttem
Råd hagyva dunyhåm pårnåm és ruhåimat
Hogy levesd minden rongyodat és görcsöd
HĂĄlĂĄtlan bĂŒszkesĂ©ged juharszirupait tömve
Nem létezett több kényesség és szƱkösség
Hogy hårtyåt vonj burokként jellemedre itt
Ahol menekĂŒl minden Ćsz sĂłtengereinkbĆl
Nincs kéz mely most kitömne engem neked
Ărted lapult imĂĄn egĂ©szem tĂ©ged szeressen
Ma kancsalsĂĄg mi vilĂĄgra hozott ismeretlen
Ăvegszemekre Ă©getett sĂnpĂĄrok prĂłfĂ©ciĂĄid
Megölték anyåmat apåmat testvéreimet is
Hånyszor hazudott balgasåg növeszt mohåt
Szemed s szåd sarkåba taposva årnyékomat
MĂg bronzban Ă©rlelĆ nyĂĄrfĂŒrtjeid mustjĂĄra
FelesĂ©gem gyermekeim muslicasĂrĂĄsĂĄval jĂł
Egyetlen hervadås kelteget az örökké vålås
Melledre hĂmzett fekete kokĂĄrdĂĄdra vĂ©sve
KalapkarimĂĄdra perdĂŒlt magyarsĂĄgom Ă©get
CsĂłvĂĄnyi fĆhajtĂĄs a jussunk emelt gerincrĆl
HajbĂłkol a jĂł ködnyelved orszĂĄgomra Ăvel
Nincs megbocsĂĄtĂĄs se holtnak se Ă©lĆknek
Elnyelt mandulĂĄim szemeid ĂŒressĂ©gĂ©ben
Ăj lovak holdak napok vemhes kovakövek
SzikrĂĄik sebtĂ©ben szĂŒletĆ mennydörgĂ©sek
Holtpontjainkra csukló asszonytömegeken
Akikre csókolt halålszƱz megtartóztatåsod
Nincs több meghƱlés hajukról tépett vén
FiatalsĂĄgod aggsĂĄgĂĄt ĂĄrulĂł liliomaidnak
JĂĄszlaidra ĂĄcsolt ragyogĂĄs szĂ©dĂti a DunĂĄt
S cipĆvirĂĄgzĂĄst szĂ©gyell a Tisza de TĂ©ged
Nem érdekelt mås csak önfeledtséged
Hogy az legyél aki tåplålja önfeledtséged
Kéjét adva a maga Luciferének Istenének
Nyakavesztett embertömeg gyilkol érted
Cigåny Messiås vess låbuk elé felcseréllek
FĂ©lpĂĄr cipĆre jĂłszĂłra Ă©lĆ pontra kenetre
Hogy ha értem magad mennél is keresztre
ElmenekĂŒljek elĆled mielĆtt meghalhatnĂĄl
Hogy szådat betömve önös gyilkolåsomra
HalgatĂĄssal ĂĄldozzĂĄl ha a fĂĄk sĂrnak Ă©rtĂŒnk
Ăs minden vĂĄdlĂĄstĂłl vĂĄsulj el szeplĆtelenĂŒl
Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat
KĂŒrtje a csillagok ĂvĂĄsĂĄnak sötĂ©tjĂ©ben
A hegyoldalak lĂĄthatatlan bĂĄlnĂĄinak
SzĂved ĂĄtfĂștt zugainak ĂŒregessĂ©ge
Egyetlen könnyedség hiånyzott
KettĆnk egyĂŒttes nehezĂ©ke
MĂg szĂĄrnyad alĂĄ tömött
Földed iszapja mosdat
Emberré ha nincs
Alakom többé
HordhatĂł
MĂșlĂĄs
Az
.
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:
One Comment
Pingback: