VERS

Tóth Olivér: HalålszƱz

Egyetlen könnyedség hiånyzott
SzĂ­ved ĂĄtfĂștt zugainak ĂŒregessĂ©ge
A hegyoldalak lĂĄthatatlan bĂĄlnĂĄinak
KĂŒrtje a csillagok Ă­vĂĄsĂĄnak sötĂ©tjĂ©ben
Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat

Így vĂĄrtunk minden ĂŒnnepet nincstelenĂŒl
Egy egymarékra futtatott lelésben szóban
LĂ©lekĂ©lesztƑben dagasztva ĂĄgyad teknƑjĂ©n
Ahonnan fehĂ©r lepedƑvel takartan jöttem
Råd hagyva dunyhåm pårnåm és ruhåimat

Hogy levesd minden rongyodat és görcsöd
HĂĄlĂĄtlan bĂŒszkesĂ©ged juharszirupait tömve
Nem létezett több kényesség és szƱkösség
Hogy hårtyåt vonj burokként jellemedre itt
Ahol menekĂŒl minden Ƒsz sĂłtengereinkbƑl

Nincs kéz mely most kitömne engem neked
Érted lapult imĂĄn egĂ©szem tĂ©ged szeressen
Ma kancsalsĂĄg mi vilĂĄgra hozott ismeretlen
Üvegszemekre Ă©getett sĂ­npĂĄrok prĂłfĂ©ciĂĄid
Megölték anyåmat apåmat testvéreimet is

Hånyszor hazudott balgasåg növeszt mohåt
Szemed s szåd sarkåba taposva årnyékomat
MĂ­g bronzban Ă©rlelƑ nyĂĄrfĂŒrtjeid mustjĂĄra
Feleségem gyermekeim muslicasíråsåval jó
Egyetlen hervadås kelteget az örökké vålås

Melledre hímzett fekete kokårdådra vésve
KalapkarimĂĄdra perdĂŒlt magyarsĂĄgom Ă©get
Csóványi fƑhajtás a jussunk emelt gerincrƑl
Hajbókol a jó ködnyelved orszågomra ível
Nincs megbocsĂĄtĂĄs se holtnak se Ă©lƑknek

Elnyelt mandulĂĄim szemeid ĂŒressĂ©gĂ©ben
Új lovak holdak napok vemhes kovakövek
SzikrĂĄik sebtĂ©ben szĂŒletƑ mennydörgĂ©sek
Holtpontjainkra csukló asszonytömegeken
Akikre csókolt halålszƱz megtartóztatåsod

Nincs több meghƱlés hajukról tépett vén
FiatalsĂĄgod aggsĂĄgĂĄt ĂĄrulĂł liliomaidnak
Jåszlaidra åcsolt ragyogås szédíti a Dunåt
S cipƑvirĂĄgzĂĄst szĂ©gyell a Tisza de TĂ©ged
Nem érdekelt mås csak önfeledtséged

Hogy az legyél aki tåplålja önfeledtséged
Kéjét adva a maga Luciferének Istenének
Nyakavesztett embertömeg gyilkol érted
Cigåny Messiås vess låbuk elé felcseréllek
FĂ©lpĂĄr cipƑre jĂłszĂłra Ă©lƑ pontra kenetre

Hogy ha értem magad mennél is keresztre
ElmenekĂŒljek elƑled mielƑtt meghalhatnĂĄl
Hogy szådat betömve önös gyilkolåsomra
HalgatĂĄssal ĂĄldozzĂĄl ha a fĂĄk sĂ­rnak Ă©rtĂŒnk
És minden vĂĄdlĂĄstĂłl vĂĄsulj el szeplƑtelenĂŒl

Ahonnan levéllé sodrott minden fuvallat
KĂŒrtje a csillagok Ă­vĂĄsĂĄnak sötĂ©tjĂ©ben
A hegyoldalak lĂĄthatatlan bĂĄlnĂĄinak
SzĂ­ved ĂĄtfĂștt zugainak ĂŒregessĂ©ge
Egyetlen könnyedség hiånyzott

KettƑnk egyĂŒttes nehezĂ©ke
Míg szårnyad alå tömött
Földed iszapja mosdat
Emberré ha nincs
Alakom többé
HordhatĂł
MĂșlĂĄs
Az
.

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk

Ez az oldal az Akismet szolgåltatåst hasznålja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzåszólås adatainak feldolgozåsåt .