Home / Debreczeny György: a vasgyári füstben

Peter Handke nyomán

a vasgyári füsttől
nem látszott már a vasgyár
csak egy szemölcsöt láttam
egy sápadt homlokon
azt éreztem
a lány inkább magát öleli át
velem
mert akkor éppen én voltam ott

a vasgyári füstben
akkor éppen
(még épen) én voltam ott
voltaképpen a vasgyárat kerestem
de nem látszott már a vasgyár
nem látszott a füsttől a füst
útszéli szentképeken
frissítettem volna fel a festést

de csak egy szemölcsöt láttam
egy sápadt homlokon
abban a vasgyári füstben
amitől nem látszott már a vasgyár
mégis felismertem magamban
az elbeszélőt
aki a vasgyári füstöt öleli át
mivel más gyár nem volt a közelben

mintha nagyúri vendég lettem volna
adott nekem füstöt a vasgyár
odaadta a döglött madár tollát
és a rohadt almát
de nem láttam semmit a füsttől
egy síró és egy nevető elbeszélőt láttam
hogyha behunytam a szememet

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:


Egy hozzászólás a(z) “Debreczeny György: a vasgyári füstben” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük