PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Kerékbilincs

Ejnye már, hogy ilyen mocskos a szád, s hogy ilyen elavult elveket vallasz még a szexről.

            Hogy én a férfi kliensek pöcsét nézegetem titokban, mert nincs kedvem a tulajdon férjemhez. Holott a te férjed eset nagyot a te szemedben, mint férfi. Mostanában, hogy epilepsziás rohamot produkált, s ezért a jogosítványát is elvették egy időre. Pedig azzal kereste a kenyerét. De aztán visszaadták neki mégis. Te bizonyára elintézted, elintézted pénzzel vagy ígérgetéssel, hogy ránézel, rá a férjedre, s ha gáz van, eltiltod őt azonnal a vezetéstől. És már nem is nagyon mesélgetsz róla, hogy micsoda fasza gyerek. Hogy képes hajnaltól késő éjszakáig vezetni, ami megint csak szabályellenes, de téged nem izgat már ez se. Nem, mert elvették tőle a mozgóbért, hiába vezet látástól vakulásig, kevesebbet keres, mint ezelőtt.

            És nem mondom neked, de mondhatnám, hogy már párodnak se hívod, pedig hát törvényes férjed, még templomi esküvőtök is volt, de te páromnak hívtad, mióta csak ismerlek. Hogy így modernesítsd őt, hogy így vezetgesd a kezét, a száját az öled felé. Hogy mint fiatal, szabad pár éljetek, mintha friss, gyermektelen összeköltözők lennétek csak, amikor is az ágyban mindent szabad. Ha már odakintről a mindennapi stressz, a hisztis, önző, bőr- vagy inkább agynyúzó főnök lankadásra ítélten küldi haza, attól még tudna neked a kezével, szájával, egész testi valójával csinálni valamit. De úgy látszik, nem jött be a tudattalan terved, a sok-sok páromozásból semmilyen párosodás nem lett. Mert el azt nem, én el nem merném mondani neked, hogy jókat röhögnek a hátad mögött, hogy belezúgtál a dokiba, bele, mint egy fiatal szűz. És úgy is viselkedsz előtte, pironkodsz kegyetlenül, és össze-vissza csinálsz mindent. Szóval nagyon úgy látszik, inkább te adtad fel már a férjed szexuális modernizálását, szívedben már rég elhagytad őt, és mivel itt volt az ideje, kapuzárási pánikodban lecsaptál az első szembejövőre. Az első férfira, akinek egy kicsit is jobb volt a szaga, és egy kicsit is erőteljesebb a hangja az olykor apátiás ernyedtségbe és mosdási feledékenységbe süllyedt férjednél.

            Szóval inkább te vagy az, aki stírölget, de ha legalább szép csendben tennéd. És egyáltalán, minek is dőltél be a divatnak, vagy ennek az új női jognak, hogy ha másnak van, neked is kell. Neked is kell egy szép, nagy kapuzárási pánik. Végül is szép a későszerelem, és szép a másodvirágzott nő is, de még mennyire. De a szerelem nem pizza, nem megrendelhető, nem bútor, amit pikkpakk csak össze kell rakni. És te se szép, szelíd szépség vagy, úgy negyven kröül. Lassan, szépen, de teljesen kinyíló rózsa. Amolyan nyárvégi, amiben benne van az egész nyár, de sajgón, kicsit már sajgón az ősz is, hogy utolsó. Utolsó virágzása ez már a virágnak. Mert te inkább szerzéshez szoktál, valami modern levadászáshoz. Szerzéshez és a megszerzett lebirtoklásához. És egyáltalán.

            Hogy lehetsz ilyen elavult, ilyen maradi a szexben. Ma már amit megkívánsz, nyugodtan elveheted belőle. Ma már annyiféle a szabad, senkinek sem ártó perverzió, mint égen a csillag. A lányom utánanézett egyszer a fíliáknak, azt ezt vagy azt kedvelő szexuális vágyaknak, mert nem értette, hogyan is van ez. Hogy lehet erre-arra tologatni azt a jóféle szexuális vágyat, ami elve van az emberben, ami könnyen, egyszerűen kiélhető facet o face. Látod, ő már ennek a kornak a gyermeke, és nem csinál faksznit a szexből. Míg az én nemzedékem, de még a fiatalabbak is, a te negyvenesed is, csak vonszoljuk magunk után a szexet, csak nézegetjük vagy teszegetjük ide vagy oda, és bedőlünk minden divathullámnak. Ahogy szerintem éppen az ínyenc a trendi. A névtelen, az odakint névtelenül termelő, dolgozó senki, aki otthon szörnyen egyedivé akar válni. Kiegyensúlyozva valahogy, kézzel és lábbal, fantáziával vagy a szexipar kellékeivel nagy társadalmi senkiségét. De hál’ istennek, a lányom még nem érzi senkinek magát, köhögő bolhácskának a végtelen kutyabundában. És a felsorolásából, hogy mik vannak, ki mire bukik, nekem csak a kerékbilincses maradt meg. Van, akinek egy kerékbilincs kell a gerjedéshez, és te, valahogy szimpatikus volt nekem ez az ember, ez a csak látszatra különc. Hisz tényleg annyi szabály, annyi fenyegetés, annyi kilátásba helyezett bünti köti farkunk, csiklónk futását, száguldását, hogy csoda, ha még megkeményszik.

            De veled ilyesmiről nem lehet beszélni, mert egyszerű vagy, ami nem baj, de za baj, hogy a világot is egyszerűsítve akarod látni folyton. És rám mondanád, rólam terjesztenéd, hogy megbilincselni vágyom a férjemet. Holott te kötötted magadhoz a magadét, és te anyátlanítottad el, te tetted nyámnyilává, hogy mindent elintéztél helyette. Te tetted gyerekké a férfit, aki volt, és teneked nem kell már. Nem, a gyerek, akivé tetted. A dokiba meg tényleg ne legyél szerelmes, mert kedves, jó modorú, szerényen, de szépen öltözött ember, szebbnél szebb nők között válogathat. És önimádó is egy kissé, nem hiszem, hogy képes volt valaha is igazán, nagyon szerelmes lenni. De ha tetszik, és ha ennyire muszáj pánikolnod a kapud zárása előtt, hát csak kapd el egy fordulóra. Kapd el nyugodtan, nekem nem kell, nekem nem a zsánerem. És bizonyára hajlandó is lenne veled, mert fél a szádtól, fél, hogy rossz hírét kelted, betegekre pedig nagy szüksége van, hogy kitermelje a fejkvótából a praxisa fenntartását. Pedig, ha meggondolom, olyan kis csodálkozó gyerekfeje van. Nekem nem jön be, de neked megtehetné, meg. Nem félelemből, hanem valamiféle illeszkedésből, de tényleg, mert azzal a vastag, széles, szopós szájával jól illeszkedne a hatalmas melleid közébe.

            De tényleg, jó lenne már, ha elkapnál valakit, mert vad vagy mostanában, egyre elvadultabb. Csak szórod szét, fröcskölöd össze-vissza a vágyadat, mint mérget a varangy. De nem az igazi, hanem az a mesebeli, csakhogy te azért, azért vagy ilyen, mert nem csókol hercegnővé senki. És a dokinak is van már felesége. De egyéjszakásnak még jó lenne, kalandnak vagy csalódásnak teneked. Mielőtt végképp nevetségessé válsz előttünk. Hát inkább csalódj, és nyalogasd titokban a sebeidet. Már az is jobb lenne. Hogy ne kelljen ránk vetítened hatalmas tested csöpp vágyát egy férfira, mert nincs rosszabb a hiába vágyakozónál. A sokáig pártában hagyogatott nőnél.

            És tényleg elavult vagy, vagy csak felszínes, csak átlapozgatod a képes újságokat, de tényleg, ha nem veszed észre, hogy a szex kora lejárt a nemi szervektől induló harc, a nőért, férfiért folyó már nem trendi. Itt mindenki már mellékveséből harcol nemtelenül, és az állásért inkább. Nem egy nőért és nem egy férfiért, csak az állásért. Fölfelé nyalni, lefelé rúgni, ez a trendi most.

            Ahogy te is ilyen voltál nem olyan rég, jut eszembe, csak tudattalanul. Csak véletlenül, csak hablatyoltál össze-vissza, és közben kicsúszott a szádból, csak úgy a kígyó is, béka is mirólunk a főnöknek. De tényleg, jobb volt, mikor még csak ártatlan, de masszív tégla voltált csak közöttünk.

            Jobb volt, de tényleg, mikor még nem jöttél rá, hogy még nem csókolt meg senki úgy istenigazából.

            Akkor még legalább a nemiszerveinket kihagytad a fúrásból.

            A férfiak péniszét pedig te nézegeted, nem én. De ha elterjeszted rólam, inkább fizetek. Rád küldök egy fiatal callboyt, az biztos. Legalábbis képzeletben, mert ebből a fizetésből nekem ilyesmire nem telik.

            A doki az igen, de tényleg. Olcsóbb lenne teneked. És mindannyiunknak. És te, azok a nagy, világra rácsodálkozó babaszemei! Milyen örömmel fogadhatnák, ha fölébük hajolnál! Szaladj csak.