Debreczeny György: kopott szőnyegeken repülünk

kollázs Baka Györgyi verseiből

tanyánk határában a virágos réten
otthon voltam-e?
búzavirágszemű nagyapám
hiányát hordozom
kergetőznek benne ég-darabkák

hozzám csapódik a fű a kő
fuss el innen! – kiált rám az eperfa
a csöndbe gyorsan beleszaladok
jóra fordul minden hamarosan
királylányságom elkószál elröppen

félbemaradt eperfa vár
szűkölve szürkülök ti színes kavicsok
tollas dunnákban rejtőző virágok szirmai
reszketnek kedves pihenőhelyemen
az égi csatamezőkön

tollpihék táncát csodálom
szaladok hozzájuk ölelésért
fekete kráter az éjszaka
oltalmaz ünnepi fehér masnival
rácsurog a ruhámra

a kamera nem néz rám se másra
pedig nagy nehéz anyákat apákat hurcolunk
és szépen mondtam el a verset is
folytonos önátadásban
kopott szőnyegeken repülünk

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: