kollázs Baka Györgyi verseiből
tanyánk határában a virágos réten
otthon voltam-e?
búzavirágszemű nagyapám
hiányát hordozom
kergetőznek benne ég-darabkák
hozzám csapódik a fű a kő
fuss el innen! – kiált rám az eperfa
a csöndbe gyorsan beleszaladok
jóra fordul minden hamarosan
királylányságom elkószál elröppen
félbemaradt eperfa vár
szűkölve szürkülök ti színes kavicsok
tollas dunnákban rejtőző virágok szirmai
reszketnek kedves pihenőhelyemen
az égi csatamezőkön
tollpihék táncát csodálom
szaladok hozzájuk ölelésért
fekete kráter az éjszaka
oltalmaz ünnepi fehér masnival
rácsurog a ruhámra
a kamera nem néz rám se másra
pedig nagy nehéz anyákat apákat hurcolunk
és szépen mondtam el a verset is
folytonos önátadásban
kopott szőnyegeken repülünk
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?